Isten színháza

Isten színháza… nyári égbolt,
Már sápadtan dereng a félhold
S a nap még lángolón
Ezer virágocskán cicázik,
Oly selymes, bársonyos a pázsit,
Királyi páholyom

Szellő se leng… hanyatt terülve,
Szívemben bölcs balgák derűje
Csak nézem álmatag,
Hogy fönn, fönn – csak nekem titokban,
Felhők aranyban és bíborban
Színházat játszanak.

S míg nézem őket álmodozva,
Fájó emlékezés orozva
Megejt és mind e hős,
Bíborpalástos, fényes, égi
Új arcot ölt… mind régi-régi
És kedves ismerős.

Ott fönn ágálnak és ragyognak,
Mind-mind a megszentelt halottak,
A glóriás sereg…
Akiért annyi könny szakadt ki,
Ujházy Nyáray, haraszti
S mind-mind a kedvesek.

S a játékuk… mit mondjak? …égi…
Ni, ott a drága Harmath Hédi,
Mily bájos és vidám.
És Déryné, a múlt szerelme,
A partnere – ki más lehetne?
Dezső, a bonviván.

Húrjába csap az égi hárfás,
Roppant felhő közelg… a Gyárfás,
Ott fönn is víg, kövér.
Mellette kis felhőcske, karján
Gitár… szegény Sajó, be halvány
Most is bús, ösztövér.

S mind… Tanay, Mészáros Lojzi,
Pethes… mindnyáját fölsorolni
Ki tudja győzöm-e?
A nap vért, lángot szórva széjjel
Lehull s vele lehull az éjjel
Csillagos függönye.

Gács Demeter – 1929. január 12 – Délibáb.