Rabindranath Tagore - A rab

Mondd, szegény rab, mondd, ki kötözött meg téged,
S ki rakta rád ezt a láncot, amely éget?

Uram Istenem volt - felelt a rab menten, -
Aki megkötözött, s láncrafűzött engem.
Már-már azt hittem, hogy az egész világon
Nincsen gazdagságban s hatalomban párom.
Kincseskamrámban kincset kincsre raktam
S annak kié volt, az Úrnak mitsem adtam;
Mikor álom jött rám, oly ágyban aludtam,
Melyről, hogy az Úré, s nem az enyém, tudtam,
S mikor felébredtem, végre úgy találtam:
Rab vagyok a magam kincseskamrájában.

Mondd, szegény rab, ez a lánc, mely el van nyűve,
S mégis törhetetlen, kinek kezeműve?

Beismerem - szólt a rab - hogy magam voltam,
Aki nagy buzgón e láncot kovácsoltam.
Azt hittem, hatalmam győzhetetlen karja
Védi szabadságom, hogy mi sem zavarja.
Ilyképp dolgoztam a láncon nappal-éjjel,
Nagy kovácstüzekkel, sok pörölyütéssel,
S mikor elkészült, s egy szeme sem hiányzott
És törhetetlennek láttam már a láncot,
Akkor vettem észre rémülten, riadtan,
Hogy a szörnyű láncot önmagamra raktam"

- hindi eredetiből fordította Zoltán Vilmos 1930.