Nyílt levél az egykor volt szubretthez

Szervusz Rozál!
Néhány hónapja találkoztunk fizikailag is. Először szilveszter táján hallottam felőled, aztán már az idei év veled kezdődött. Megnéztem fényképeidet, kis életed lenyomatait. Aztán rájöttem: ezt meg kell mutatni a világnak. Sikerült Rozál. Köszönöm Neked, és mindenki másnak, aki segített itt-ott, lent és főképp fent.
Pár napja pedig ott laksz nálam. Megnézheted az én életemet is, milyen. Illetve ruháid várnak Ferkóra egy darabig.
Micsoda siker volt Triesztben ott a San Giusto Fesztiválon, akkor este ebbe a piros ruhádban. Gyönyörű voltál és elragadó, és fantasztikus. Pedig már - valljuk be - negyven is elmúltál. De mint egy temperamentumos magyar nő kápráztattad el az ugyancsak temperamentumos olasz nézőközönséget. Pedig már tú voltál, sok-sok csalódáson, megpróbáltatáson, lelkiekben megértél erre a sikerre. Meg az eljövendő következő nyolc év sikerére. Emlékszel még ezekre? Tudom tudom, szegény Oszink nem örülhetett veled. De azért ez mégiscsak klassz volt nem? Rozál!

Most, hogy szembe kellett néznem múltam egy darabjával, most jöttem rá: milyen bölcs asszony voltál, illetve vagy. Nő létedre. Nem a szkepszis beszél belőlem, hidd el.
Szóval Te annyi minden rosszon keresztül mentél, ami négy embernek is sok volna. Gyerek elvesztés (kevesen tudják - pssszt), a nagy szerelem elengedése többször is a vállalt pálya miatt, a siker csúcsán elzavartak onnét, ahonnét a világ meghódítására voltál hivatott. Mindezt pár idióta pasas kitalált elvei miatt, amit a nagyok politikának neveznek, hogy tudják elrendezni magukat Isten előtt. Szüleid, testvéred elvesztése, aztán a háború bujkálással, szorongással, mikor, ki igazoltat, és akkor tényleg főbe lőnek-e? A lakásod is... hányszor feltörték, hányszor elvitték mindened? Hisz csak egy büdös kis kikeresztelkedett zsidó nő lakása az, ezekre nem vonatkoznak a törvények. Lehet vinni mindent. Az intim szféráját meg ki nem szarja le. És te sírva láttad a pusztítást, hogy tüntettek el majdnem a föld színéről.
Aztán rövidesen megint talpra álltál, és tudtad, hogy senkit sem érdekel iszonytató kínod. Ott a többi ember, aki ezernyi hasonlót él át a háború után, tán még sokkal súlyosabbakat is mint, ami téged ért. Két hét alatt összeszedted magad, és mosolyogva kiálltál újra a színpadra, az élet színházzal körül vett színpadára, és bolondoztál, táncoltál, nevettettél, mulattattál, mert ez kell, hogy újra kezdődjön az élet idelenn, a föld nevű bolygó ezen kicsi részén, pusztulat utáni időszakban.

És te nem álltál neki sajnálni a múltat, a régi dolgokon rágódni, pedig megtehetted volna, hiszen életedet tetted rá a dolgokra mindig, hanem felkelve leporoltad magad, rendezted belsődet, és nem a múlttal foglalkozva, csináltad a következő dolgot, amit fontosnak találtál. És mindig fontos is volt, amit csináltál, még ha ma ezt nem így látják.

Közben mosolyogtál. Nem idiótán, nem bután, hanem csak úgy, színpadi mosollyal, amely mögött néha irtózatos mélységek húzódnak, és amely mosoly mögött legszívesebben néha sírna az ember.

Ez jutott eszembe, amikor végig gondoltam az életem, és rájöttem, bármi is történt velem, bármilyen céllal is, és bármiképpen is volt minden egykor az én esetemben, ez mind nem érdekes. Biztos én is sok embernek okoztam nehéz pillanatot, meg kellemeset is, de mások is csináltak nekem rosszat és jót egyaránt. Mindennek megvannak a maga tanúságai, így a történéseknek is, de arra jöttem rá, hogy ezek mély elemzése elvonják erőimet az újtól. Személy szerint nekem nem ez a fontos. Elfelejteni, lezárni, és csinálni a soron következő dolgot, amit fontosnak vél valamiért az ember. Talán nem jó, ha a régi dolgok, annyira kitöltik a lelkünket. Nem ad helyet az újnak. Az új lehet, hogy sokkal fontosabb, mint visszafelé az a múltban megtörtént velünk. Ez lehet a lelki nyitottság egyik titka is.
Ez egy élhető közép európai metódus - asszem Rozál. És ezt én személy szerint Neked köszönhetem. Örülök, hogy egymásra találtunk sok-sok év különbséggel is. Tisztelem és szeretem a bölcs elveidet, és hogy életeddel rendkívül tudatosan ezt Te kellőképpen képviselted is. Igyekszem a tanítást tovább adni Rozál.